Túl vagyok a felkészülés első hetén, ami be kell vallanom, meglehetősen nehézre sikerült. Mondjuk saját magamnak tettem nehézzé, de hát így karácsony környékén nem egyszerű nemet mondani a különféle élvezeteknek (itt legfőképpen az ünnepi ételekre és italokra gondolok).

Úgy érzem azonban, hogy az élvezetek - néha mértéktelen - magamba döntésével együtt is sikerült tisztességesen gyűjtögetnem a km-ket. Pláne, hogy egy hosszabb kihagyás után kezdtem újra az intenzív mozgást.

A futóhét kedden kezdődött, még a fővárosban. A tény, hogy újra úton lehetek egy félórás vigyort ültetett az arcomra és percenkénti 180-ra emelte a pulzusom, függetlenül attól, hogy milyen tempót diktáltam. Fura, de felemelő érzés volt.

A további négy edzést már a kisvárosomban, vagy annak közvetlen közelében végeztem. Újra felfedeztem a hóban való testedzés örömét és azt is megtanultam, hogy ha a 0 C fok körüli időben latyakos lesz a cipőm és a zoknim, az nem annyira frankó, főleg ha még 30 percet kell kocognom az első száraz és meleg helyig (= otthon) ...

A leghosszabb edzésnap az első héten a szombati volt, amikor 13,5 km-t tettem meg, és közben szigorúan kontrolláltam a pulzusom. A tempó ennek megfelelően könnyű volt, frissítésre nem volt szükségem.

Összesen: 48.85 futott km; 5 óra 0 perc edzésidő; 4115 elégetett kcal 

Étrendemen még csiszolnom kell, hogy az is közelebb legyen a maratoni szellemhez :) no more bejgli és társai, magyarán!!!

That's all Folks.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.