Egy ideje nem írtam; pontosan 3 hete. Úgy teltek ezek a hetek, mint a mesében ... hol volt futás, hol nem. Szóval ez poszt most nem dagad majd a büszkeségtől.

Az első hét első fele még teljesen normálisan indult, keddi és csütörtöki, egyenként 10 km feletti felvonásokkal. Aztán jött a hétvége, amikor az egyetlen ffi, aki kezeivel a ruhátlan testemet érintheti (= masszőr Zotya) betöltötte 30. születésnapját, minek örömére egész napos paintball mizérián vettem részt, felesége gondos szervezését követően. Fogyott némi alkohol is, hogy - néhol - vakmerő harcosokként ne pityeredjünk el, mikor 26.5 centiméterről fejbelőnek. Hátulról. Dehát aki korpa közé keveredik ugye ... azt felfalják a (dán) disznók! Bátorságunk a nap végén megért egy-két nagyadag bográcsgulyást és több korsónyi pilzeni nedűt. Vasárnap a 3.2 cm átmérőjű, kör alakú és vörös udvarú sebek nyalogatásával és pihenéssel telt, nem pedig futással :(

A második hét jól indult, szégyelltem magam a hétvége miatt, szóval rögtön hétfőn reggel elmentem futni, este meg a vízben kalimpálni. Kedden aztán kaptam egy jókorát; nehogy már azt higgyem, hogy megúszhatom egy jó kis hőemelkedés nélkül a mértéktelen hétvégi „kikapcsolódást” ... majdnem halálos, 37.6 C fokos testhővel találtam magam szemben. Sikerült újra! Január után megint lebetegedtem :(
Ezek után tanácsosnak találtam mindenféle sporttevékenységtől távoltartani magam – az egész hétre. A gyors felgyógyulásban édsanyám főztje és törődése azért sokat segített. Kösz, anyu. (Pénteken rámszólt, lássam be, hogy miután a 3 napos népi – értsd házipálinka – alapokon nyugvó gyógymód haszontalannak bizonyult, legyek szíves újcitrán-t inni.)

Vasárnap délután aztán több neocitrom elfogyasztása után – még nem 100%-osan, de – elindultam Firenzébe egy teljes hétre. A futófelszerelés természetesen része volt a csomagomnak :) Kedden, szerdán, pénteken és szombaton is jártam kint a „Le Cascine”-ben (Tehenészet), ami Firenze futómekkája :) Az utikönyvek szerint a XIX. szd-ban nyitották meg a népnek, előtte ugyanis a helyi Urak és teheneik élvezték az Arno közelségét és a viszonylagos jólevegőt. Ma a futók, biciklisek és lovas ügetők paradicsoma. Szombat volt az első nap a héten, mikor először éreztem, hogy visszatért az erőm ... mindesetre a vasárnapi berlini futás a betegeskedés után nem lesz egy sétagalopp. A kétórás idő most elég optimistának tűnik, azt is figyelembe véve, hogy a jövő hetet is utazással és kemény melóval töltöm (UK). Pihenésre és a versenyre való koncentrálásra nem sok idő marad sajnos. Az előjelek tehát nem annyira biztatóak, viszont nem adom fel a 2 órás félmaraton illúzióját (remélem felkészült futók - tesómon kívül - nem olvassák a blogot, mert ennek hallatán most telitorokból röhögnek).

Az elégetett kalóriákról és megtett km-ről inkább most nem szólok (3 hét alatt vmi 66 lehetett egyébiránt).

Drukkoljatok, öcsémmel vasárnap, április 1-én futjuk a 21km-t (és ez most nem áprilisi tréfa). Csokimáz